Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Csersavban gazdag levelét, kérgét, makktermését mint elsőrendű összehúzószert már az ókori görögök is alkalmazták. Leveléből gyomorerősítő, vizelethajtó tea készül. Kérgének főzete hasmenés, vérhas, hólyag- és légcsőhurut ellen jó orvosság. Nehezen gyógyuló sebek, kiütések, égési sérülések borogatószere. A megdarált, pörkölt makktermés főzetével egykor az angolkóros gyerekek próbálták gyógyítani.
Kérge cser-, nyálka- és keserűanyagot tartalmaz. Teája vizelethajtó, hasmenés elleni szer. Főzete, ülőfürdőként alkalmazva, az aranyeret gyógyítja.
Latin nevei: Crataegus monogyna, C. laevigata, C. oxyacantha.
Szárazabb erdeink gyakori cserjéi.
A galagonyák a rózsafélék családjába tartozó, tövises ágú cserjék, kisebb fák. Leveleik szórt állásúak, formájuk fajonként eltérő. Bogernyős virágzatukat öt szirmú fehér virágok alkotják. Virágzási idejük május, június. Piros áltermésükben egy vagy két mag található.
Már az ókorban is ismert gyógynövény. A pusztító pestisjárványok idején ágait hatalmas máglyákban égették, füstjétől remélve védelmet a fertőzés ellen. A legrégibb ismert magyar orvosi recept (a XV. századból) borókamagot tanácsol tüdőbetegség ellen. Húsos magjának vizelethajtó, gyomorerősítő, étvágyjavító hatása ma is elismert. Vérszegénység és ízületi bántalmak elleni teakeverékekben is szerepel. A borókaolaj légúti és tüdőbetegségek esetén jó inhalálószer.
Virága, termése az ókori görög világtól napjainkig keresett drog. A virágjából készült tea jó vizelet- és hashajtó. A kövérek figyelmébe ajánlható fogyasztó hatása miatt. A fanyar gyümölcséből készített lekvár hasmenés ellen jó.