Latin neve: Salix alba.
A fűzfélék népes és változatos családjának a tagja, folyópartok, ártéri ligeterdők tömeges fája. Kérge sok szalicint tartalmaz, erre utal tudományos neve is.
Ez a faj kb. 5 m magasra nő, folyók, patakok, tavak mentének jellemző fája. Fiatal ágai sárgák, a vastagabbak zöld színűek, hosszú és keskeny lándzsás leveleinek fonákja fehéres.
Lecsüngő, gyakran földig hajló ágú változatát nevezik szomorúfűznek, díszfaként is ültetik.
Jó izzasztó, lázcsillapító szer. Ízületi bántalmak (köszvény, csúz, reuma), valamint hűléses megbetegedések ellen is használják. Csersavtartalma miatt hasmenésre, női szervek nyálkahártya gyulladására is jó.
A drogot a kéreg tartalmazza, tél végétől nyár elejéig gyűjthető. Szalicin nevű glikozidot tartalmaz, amely anyagot elsőként a fűz kérgében mutatták ki. Gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, kiváló lázcsillapító.
A belőle készített 2,5%-os főzet reuma ellen használatos, lázzal járó emésztési problémák kezelésénél is alkalmazták.
Alkalmazzák hajhullás és fejbőrkorpásodás ellen is.
A fehér fűz hatóanyagai: szalicin, szalicilsav, szalicilalkohol.