Latin neve: Rubus caesius.
Közeli rokona a málnának. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék és majdnem fekete lehet.
Nyirkosabb erdőkben, ártereken elterjedt szúrós, tüskés cserje. Egyik legrégebben használt gyógynövényünk.
Erdők gyógynövényei
Erdeifenyő (Pinus silvestris)
Fiatal hajtásaiból régen krónikus hörghurut ellen készült tea. Apróra tört tobozának főzetét vizelethajtóként itták. Fürdővízbe öntött alkoholos kivonatával a reumát és egyes bőrbetegségeket gyógyították. A fájából lepárlással nyert terpentinolaj hátfájás elleni bedörzsölőszerek, sebfertőtlenítő kenőcsök, porok előállítására alkalmas.
Közönséges nyír (Betula pendula)
Savanyú talajú erdők fehér törzsű fája. Kérgének főzete eloszlatja a rossz szív- vagy veseműködés következtében létrejött vizenyős dagadásokat: ödémákat. Jó vizelet- és vesekőhajtó, izzasztó hatása is van. Törzsének tavaszi nedvéből nyert olajat a bőrgyógyászat használja. Különösen mint hajápolószer – Birkenhaarwasser és nyírfasampon – ismert.
Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
Magas hegyvidékeken tömegesen előforduló törpecserje. Hazánkban Sopron környékén gyakori. A leveléből főzött tea epe-, és hólyagbetegségek orvossága. Emeli a szervezet vércukorszintjét, így eredményesen használható cukorbetegségnél is. Termése vérhas, hasmenés, fogínygyulladás régtől ismert gyógyszere. A kellemes ízű áfonyabor jó fertőtlenítő. Vastagbélhurut, emésztési zavarok ellen fogyasztják. Az ízletes, vitamintartalmú áfonyadzsemet gyakran adják vadak sültjéhez is.
Saláta boglárka (Ficaria verna)
Nedvesebb talajú erdők kora tavaszi virága. A leveléből főzött tea vértisztító, vérnyomáscsökkentő, a veseműködést serkentő hatású. Ülőfürdőként alkalmazva az aranyeres bántalmak gyógyítására is felhasználják.