A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték.
Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi.
Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze.
Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.